The Coach

Hajnalban szembesültem az egyedül sportolók dilemmájával. Felkelni, avagy inkább aludjunk tovább! Mint egy skizo, úgy viaskodtam magammal magamban. Remélem, hogy nem hallatszott ki semmi! Végül győzött a "józanabbik" énem és felöltöztem a sportoláshoz. A mai nap egyébként sem az én napom. Miután elindultam jöttek a trónolási gondjaim. Pedig itthon voltam a mellékes helyiségben és sikerült is a kábel fektetés. Ennek ellenére nem nagyon, de szinte folyamatosan éreztem, hogy bent kellene kimennem. Aztán elkezdett az eső is esni. Közben a közvilágítást kikapcsolták. Az esőt még elviseltem volna, de a balladai félhomályt nem nagyon. Emiatt nem volt támpontom, hogy mennyire vagyok gyors, vagy lassú. Nem láttam az órámat. Így a második és a harmadik kört egyben mértem. Nem ment jól sem a futás. Amolyan legyünk túl rajta érzésem volt. Egyenletesen, lassan szedtem a lábaimat. A vége 1 óra 11 perc lett. Átáztam, trónolnom is kellett, sötét és nyirkos volt minden. Szóval ma semmi sem olyan volt, mint aminek kellene lennie. De majd holnap! Azt nem tudom, hogy melyik holnap, de az egyik biztosan!