The Coach

Végre újra itthon, vagyis visszatérta szokásos kerékvágásba az életem. Ma ugyan sokadszor voltam fenn, ébredtem meg hajnali 4-kor, de azonmód vissza is aludtam. Hajnali fél 8-kor viszont már menni kellett. A szokásos kört bicajoztam le. Bevásárlás a S-betűs bevásárló központban, posta, orvos (gyógyszer felíratás, kiváltás) és már lassan itt a nap fele. Nem edzettem a szó klasszikus értelmében, de elment vele a nap. Itt-ott, 5-10 perceket várakozni, egyik helyről a másikra eltekerni, az idő meg rohan! Közben azért egy kissé fárad is az ember gyereke, de nem annyira, mintha rendesen edzene. Lehet, hogy még ma csinálok valamit, de már nem ígérek semmit se, mert biztos, hogy közbe szól a nagy büdös élet. Hiszen amikor eltervez valamit az ember, biztos, hogy közbe jön valami sokkal fontosabb, vagy olyan dolog, aminek elintézése nem tűr halasztást. Hát ezér nem is írok semmit se a jövővel kapcsolatban.