The Coach

Amikor versenyre készülök, akkor igyekszem a cukor raktáraimat feltölteni. Sok szénhidráttal. Törekszem arra, hogy a versenyt megelőző éjszakán korán lefeküdjek és kialudjam magam. Idejében reggelizem, nem sokat és nem fűszereset. Kenyér féle, vaj, lekvár, szalámi, tea, kakó, tej. Utazás előtt összekészített holmimat átnézem, mert inkább legyen velem több ruha, mint sem megfázzak, vagy vizesen kelljen hazamennem. Lehetőség szerint minden eshetőségre igyekszem felkészülni. A verseny, ha maratoni, vagy félmaratoni, akkor nem szoktam bemelegíteni, hanem az első kilométereket lassabban futom le, hogy bemelegedjek. Kb. 2-3-4 km táján érzem azt, hogy már elértem az üzemi hőfokot, és lazán, könnyedén megy a futás. Ekkor fokozatosan, figyelve a kilométereken elért időimet, gyorsítok és beállok az utazó sebességemre. Aztán ezzel végig próbálom futni az adott távot. Persze a maratonin mindig ott a kalapácsos ember, aki hókon vágja a sportolót - vagyis jön a holtpont. Ha edzett vagyok, akkor ez maximum egy kilométer, ha nem vagyok teljesen a topon, akkor ez a pont több kilométer is lehet.  A verseny közben 5 km-ként van itatás, etetés. Egy-egy darabka banánt, Isostart, vizet, Powerade-t, Getorade-t szoktam enni, inni. Ezzel el vagyok. Amikor beérkezem a célba, akkor viszont szigorúan levezetek. Főleg a maratoni után. A levezetés után jön a fürdés, tisztálkodás, sebek ellátása. Átöltözés és irány haza, de még elötte egy korsó B vitamin komplex bevétele hátra van. Vagyis egy korsó sör legurítása. Otthon szolid ebéd, egyébként sincs kedve enni az embernek. Röviden ennyi lett volna a tanácsom a versenyre vonatkozóan. Legközelebb hétfőn leszek itt. De akkor már egy új témát fogok kezdeni.