Tegnap említettem az eléhezést a jó tanácsokban! Ma erről szeretnék egy kicsit bővebben beszélni, írni. Az eléhezés az a helyzet egy kerekesnél, amikor a szervezetéből hirtelen kifogy minden energia és ilyenkor olyan a lába az embernek, mintha gumiból lenne. Nyomná a pedált, de az nem nagyon megy.  Velem is megtörtént, hogy kimentem egy 90-100 körüli tekerésre, de déli szél fújt és nagyon meleg lett.  Innivalóm volt. Viszont, hogy ne még melegebb időben kelljen kimennem, ezért szinte egy kis szendviccsel és egy banánnal mentem ki. A szendvicset még otthon magamba gyűrtem. Letekertem az első 60 körüli sík részt. Közben megettem a banánomat. A déli szél miatt (hát szelem volt), nyomtam a tempót. Viszont ezzel még gyorsabban égettem a bennem lévő energiát. Eljutottam Esztergomba, ahonnan hátulról felmentem Dobogókőre. Aki volt már ezen az úton az tudja, hogy az eleje eléggé emelkedik, aztán átmegy hosszú sunyi kis emelkedőbe és a végén megint meredek. Az sunyi résznél már azt néztem, hogy esetleg kidobott el valamilyen kaját, amit a földről felvennék. Néztem a bokrokat, hogy vadszedert, vagy valami ehetőt szedjek. Nem éreztem magam éhesnek, viszont a pedált sem tudtam nyomni. Többször is leszálltam a gépről, mert már halszálkáztam, annyira gyönge voltam. Éppen sétáltam, illetve megálltam pihenni egy kicsit, amikor összefutottam túrabiciklisekkel, akiknél, szerencsémre volt 3 napos szendvics. Kértem és kaptam tölük - lehet, hogy annyira rosszul néztem ki - pillanatok alatt befaltam azt a 2 szárazságot, ami régen szendvics volt. Még pénzt sem fogadtak el tőlem. Mire haza értem már jól voltam, de még a végén le kellett egyszer szállnom a gépről.