The Coach

A múltkor megígértem, hogy nem lesz több kihagyott napom. Sajnos a tegnapi nap igazolta, hogy ember tervez, a sors pedig közbeszól. Nem csináltam semmit se, csak éppen adót intéztem egész nap. Bank, posta, adó papír, bevásárlás, és persze zuhogó eső. Naná, hogy akkor szakadt a legjobban, amikor kint voltam az utcán. Nem volt semmihez se kedvem, amikor végre elintéztem mindent. Olyan voltam, mint egy kifacsart citrom. Ma is szakadt hajnalban az eső, ezért reggel elővettem a görgőt és ott tekertem 2 órát. 30 perc 1-es nagytányéron bemelegítés, 20' 2-es nt., 20' 3-as nt., 20' 2-es nt., 30' 1-es nt. levezető. Persze beöltözve nagykabát, irhabunda, 2 ajtós szekrény, szóval minden rajtam. Az elején még szemerkélt az eső (szerencsére én az eresz alatt tekerek, így nem ázok), de aztán kisütött a nap, hogy nekem még rosszabb legyen. Annyira izzadtam, hogy amikor levetkőztem, akkor nyugodtan tusfürdővel be tudtam magam kenni. Jól elfáradtam, de ezt is akartam. Mert a tegnapi rohangálás, sorban állás ugyan ki- és elfárasztott, de nem úgy, mint a mai görgőzés. Ez utóbbi sokkal jobb fáradtság, mint a tegnapi.