The Coach

Reggel a szokásos bevásárló utamat kibővítettem egy zöldséges, egy bank és egy posta járattal. A szokásos reggeli bevásárlást megcsináltam, majd mentem a bankba (ügyintézés) egy 10 perces dologért. Utána átmentem a postára (csekkfeladás), ott is nem egész 10 perc alatt végeztem. Innen már csak a zöldséges volt hátra, ahol egy kis friss dolgot vettem. Szóval ezeket, úgy másfél óra alatt meg is jártam. Persze biciklivel. Tekertem vagy 15-20 kilométert. De ez volt a bemelegítés a görgőzésre. Amikor hazaértem, kiderült, hogy nem kell segítenem, mert nincs mit. Így aztán volt időm egyet tekerni az állványon. Ez a tekerés is másfél órás volt, de micsoda különbség van a kettő között! Az első esetben ide menj, oda menj, itt állj sorba, ott várakozzál, míg a másodikban egy helyben vagy és folyik rólad a víz, mint aki zuhany alól szállt volna ki. Egy métert nem haladsz előre, mégis örülsz, ha leszállhatsz a gépről. A következő bontásban tekertem ma: 20 perc 1-es fokozat nagy tányér, hátul kónusz, 20' 2-es nagy tányér, hátul kónusz, 10' 3-as nagy tányér, hátul kónusz, 10' 4-es nagy tányér, hátul kónusz, 10' 3-as nagy tányér, hátul kónusz, 10' 2-es nagy tányér, hátul kónusz, 10' 1-es nagy tányér hátul kónusz.  Amikor felfelé mentem a fokozatokban, akkor a 3-as és a 4-es fokozatban voltak kis nehézségeim. Azért, mert az első percekben a lábam nem szokta meg a fokozattal járó terhelést. A 4. fokozat kónuszon, kimondottan hegymenetet utánozott, mert a lábam nem pörgött, sőt, inkább erőből rúgdaltam a pedűlokat. Visszafelé már nagyon jó volt, de akkor már bejött a fáradtsági tényező is. Alig győztem kivárni a végét, hogy végre leszállhassak a bicóról. Úgy érzem, hogy ezekkel a kónuszos hajtásokkal sokat erősítem a lábaimat. Elfáradtam, de nem annyira, mint szombaton.