The Coach

A tegnapi napról csak annyit, hogy egy nagyon kedves ismerősöm (hölgyről van szó), fogadott velem, hogy én nem megyek bele a vízbe. Természetesen vesztett. Beleugrottam. Azt azért tudnotok kell, hogy egy uszodában dolgozom halőrként. De ha már a vízben voltam, akkor úsztam is vagy 400 métert. Persze pilléztem is, hogy lássa az illető hölgy, hogy kemény vagyok, mint a taszári beton. Azt meg nem kell neki tudnia, hogy 25 pille után már kissé darabos volt a levegő. Ennek ellenére jól esett.

A ma reggeli futásomról csak annyit, hogy volt ebben minden, ami rossz lehet a futásban. Azzal kezdődött, hogy kissé elaludtam. Kapkodva öltöztem és emiatt a zoknimat nem teljesen jól vettem fel. A futás közben kellett megállnom, hogy megigazítsam, mert máskülönben a sarkamat feltörte volna a cipő. A bemelegítés után futottam 400 métert mikor rám jött a (most kissé bajban vagyok, mert nem akarok szabadszájú lenni, de azért erről is írni kell, mivel ez is az emberhez tartozik) kábel fektetési kényszer. Így sprinteltem hazáig, hogy még ne a melegítőmben menjek ki. Amikor ezen is túl estem, láttam, hogy késésben vagyok ezért belehúztam (mármint a futásba), miután megigazítottam a zoknimat. Az eredmény egy kibicsaklott boka. De szerencsémre (hál' Istennek) erősek a szalagjaim a bokámnál és így némi sántikálás után már egészen jó volt. Most amikor ezeket a sorokat gépelem  egyáltalán nem érzem, hogy valami gubanc lenne vele. Ennyi rossz ellenére jól esett a futás.

Arról még nem írtam, hogy a testsúly és egyéb paramétereim változását, majd egy hét múlva szombaton fogom közölni. Szerintem legalább másfél hét kell, hogy valami elinduljon a szervezetben. Most éppen a szoktatási fázisban vagyok. Igyekszik a szervezetem hozzászokni a minden napos terheléshez.

Holnap jön a következő rész! Addig is jó olvasást!