The Coach

Erre vártam! Ma esett az eső! Mielőtt hülyének néztek, hogy ezt a két teljesen különálló mondatot, hogyan  hozhatom közös nevezőre, közlöm, hogy szeretem az esőt.  Szeretek esőben futni. Akkor valahogyan tisztább a levegő, nem érzem a verejtékezés kissé, vagy nagyon penetráns szagát. Szóval olyan jó. Lásd még Ének az esőben című örök érvényű eposzt. Hajnalban még filóztam, hogy egyáltalán fussak-e, de aztán hamar rájöttem, hogy a futás nem teremsportág. Vagyis ki kell mennem, ha egyszer ez a sorsom. Persze az ágyból kikelve, szinte azonnal futni, nem egy leány álom. De azért, így utólag jól döntöttem, hogy kimentem. A szokásos távot futottam: 2 kör (betonon) és még hozzá 800 méter levezető. Ez kb. 5700 és 5800 méter közötti távot jelent. A második kört sikerült aránylag jól megfutnom. Hiába nem éreztem, hogy izzadnék, jó volt a léghütésem. Mint a Trabantoknál. Elégedett voltam a végén magammal. Még sétáltam egy keveset, hogy minél tovább élvezzem a hűvös, párás, tiszta levegő jótékony hatását. Aztán hazamentem, és kezdődött a nap.