The Coach

A mai bejegyzésben is láthattad, hogy nekem se mindig sikerül jól és megfelelően futnom. Tócsák nagyon jó oktatók. Miután 10-be belelépsz és tocsog a cipőd, máris tudni fogod, hogy hogyan kell jól futnod. Ma egyébként az egész edzésről szeretnék egypár tanácsot adni. Hasonlóan a biciklisekhez, amikor hosszú távra edzel, nem kell külön bemelegítened. Amikor elindulsz a hosszú távra (10 km felett), akkor nem szükséges külön bemelegítened. Lazábban elindulsz és amikor érzed, hogy elérted az üzemi hőfokot, akkor kezded el az igazi edzést. A profi bicósook is így indulnak neki a napi szakasznak a különböző nagy derbiken. Van egy kb. 10 km amolyan rajt, és ezután van az éles rajt, amikor már bemelegedtek. Ehhez hasonló a levezető is. Amikor vége van a távnak, akkor még sétálsz egy pár száz métert és ezalatt levezetsz. Arra figyeljél oda, hogy sohase vágjál bele olyan távba, aminek nem tudod a végét. Nagyon meg lehet szívni az egészet. Nekem már volt egypárszor ilye esetem. Elfutok eddig, meg vissza. Amikor elindulsz mindig tudjad, hogy az mennyire van és vissza mennyi lesz a végeredménye. Ha ismeretlen a táj, a terep, a táv, akkor mindenféle biztonsági dologgal lássad el magad. Ital, valami könnyű ennivaló, ismerősök tudjanak rólad, hogy merre vagy stb. Ha veled történik valami baj, akkor jó, ha van valaki akit tud értesíteni a mentő, a rendőrség, vagy valaki. Mert a bizonytalanság a legrosszabb. Senki nem tudja, hogy te merre vagy, hol bóklászol. Leeht, hogy van valami problémád, de senki sem keres. Jó, ha valaki tudja, hogy merre lehetsz. Ez nem egy vészkérogás, hanem csak egy jótanács!