The Coach

A kerékpár, brinyó, bicikli, bringa, bicaj stb. azért érdekesebb sportág, mint mondjuk a futás, vagy az úszás, mert itt van egy eszköz is. Maga a bicó! De milyen is ez? Van akinek egy komoly versenygépe van, van olyan, ki egy szerény montival jár. És ezt aztán lehet sorolni a végtelenségig. Viszont vannak olyan szabályok, amiket minden bringásnak be kell tartania. Ilyen többek között, hogy sohasem váltunk keresztbe. Vagyis elöl a lánckeréknél a lánc mondjuk a nagy keréken (Sipi által sonkaszeletelőnek hívott fogaskeréken) van a lánc és hátul a váltónál pedig legbelül, vagyis ott is a legnagyobbnál. Aztán ha nem vagyunk igazán menők, akkor nem a nagy kerékkel birkózunk, hanem a kisebbik, vagy montisoknál a középső lánckeréken pörgetünk. A lábfordulatnak 90-120 közöttinek kell lennie percenként. Ez alatt csak a lábizmainkat tesszük taccsra! De nagyon hamar. Ha hegy jön, akkor ne akarjunk erőből felhajtani rá, mert nem vagyunk mi Amstrongok. Válasszunk lehetőség szerint olyan áttételt, amivel  váltás nélkül is feljutunk a hegy tetejére. Persze kinek mit jelent a hegy? Ami esetleg neked hegy, az a másiknak csak hepe-hupa. Ki milyen alkatú, mennyi edzés van benne stb.-stb. Ne akarjál mással versenyezni, amikor te edzetlen vagy. Ráadásul még azt sem tudod, hogy a másik mennyit tekert a találkozásotok elött. Csak azt tudod, hogy te már mennyit nyomtál. Senkinek sincs a homlokára írva, hogy kicsoda, mit tud és mennyit tekert már, milyen állapotban van. Ezért inkább mindig a saját iramodat tekerjed.