The Coach

Amikor kimész tekerni egyet, sohase úgy üljél fel a bicóra, hogy mindjárt az indulástól kezdve hajtod 100%-on a gépet. Melegítsél be. Ez egyénnenként változó. Én például olyan 10-15 km-t szoktam úgy lazán hajtani, és amikor érzem, hogy izzadok, erősebben kezd gyöngyözni a homlokomon a víz, akkor vagyok bemelegedve. Az elindulás elött mindig megtervezem az utat, amit szeretnék teljesíteni. Erre több okból is szükség van. Az első, hogy tudjam, hogy milyen terepen kell majd hajtanom, második, hogy annyi ételt, italt vigyek magammal amennyi elég lesz, harmadik pedig, hogy egyedül,vagy társakkal fogok hajtani. Kérdezhetnéd, hogy ez minek, hiszen én valóban tudom, hogy mit is akarok tekerni, meg bírom a gyűrődést. Egy szép tavaszi napot képzeljél el. Mész egyedül majd, jönnek az kerekes ismerősök. Ők teljesen más útvonalat választottak, mint te. Elcsábulsz és velül mész. És ekkor jönnek a gondok. Te már nyomtál mondjuk 50 kilót, és ők tekernének egy 100-ast. Te erre semmiféle formában (kaja, ital, edzettség) nem vagy felkészülve. Jön a gond, hogy most mi lesz. Ha már többszőr is teljesítettél ilyen extrém dolgokat, akkor még túlélheted a kalandot. De ha ez az első ilyen a biciklis múltadban, akkor a fejedet verheted a falba, és szidhatod magadat, hogy hogyan lehettél ennyire vakmerő. De minenki a saját kárán tanul! Ne izguljál ez még velem is megtörtént. Amikor hazaértem minden bajom volt. Eléheztem, elszomjaztam, a lábaim olyanok voltak, mint a taszári beton és ráadásul jó pár órával később értem haza, mint ahogy ígértem. Ekkor fogadtam meg, hogy többet ilyesmit nem csinálok. Miattam lehet, akárki (Bodrogi, Petachi,Cunego, de még Pantani is), én akkor sem csábulok el, hogy vele menjek.