The Coach

Amikor tekerni mész ki, akkor ezt többféleképpen tudod megtenni. Vagy haverokkal, ismerősökkel együtt tekersz, vagy egyedül. Mindkettőnek meg van az előnye-hátránya. Ha csoportban tekersz, akkor lehet lánctalpazni, bolyozni. Ennek előnye, hogy a csoport visz magával. Ha második vagy a sorban és jól teszed a kereket az elsőre, akkor 25%-al kisebb energia befektetéssel ugyanolyan tempót tudzs menni, mint az első. Ő viszont fogja a szelet. A 4.-5. ember szinte csak pörget, nem kell megszakadnia. Természetesen ez síkon igaz, mert a hegyen mindenki a saját zsírján küzd felfelé. A lánctalpazásnál figyelni kell arra, hogy nehogy rátoljad az első kerekedet a másik hátsójára, mert akkor kész a perec. Folyamatosan kell figyelni, ha itt esel el, akkor várható, hogy a többiek is a nyakadba fognak esni, vagy áthajtanak rajtad. Nagyobb a sebesség, nagyobb az élvezet, nagyobb a figyelem és könnyebb a táv teljesítése, még szél esetén is. A láctalpazás alavető feltétele a pontos váltás az élen. Nem igazán jó, ha egy ember megy elől, a többiek meg kapuznak ezerrel mögötte. 200-300 méterenként váltogatva az élt, nagyon lehet menni, akár 60-70-es óránkénti tempót is. Lásd a Tour-t! Amikor begombol a mezőny.  Ha egyedül mész ki, akkor nem kell figyelned semmire se, viszont, amennyiben nem nyomod a pedált, akkor meg is állsz. Itt minden rajtad áll, vagy bukik. Te szabod meg az iramot, a pörgetést, vagy éppen a pihenést. Nem kell izgulnod, hogy már megint te vagy elöl és mögötted kapuznak. Itt ilyen nincs. Csak te vagy. A társasággal való kerekezésnek még az is az előnye, hogy ha van valami hasfájásod, problémád, akkor azért a többiek tudnak segíteni. illetve tudsz esetleg a pihenők közben beszélgetni. Megismerhetsz sok brinyóst is.  Egyedül ez nincs. Maximum, ha utoléresz valakit és ő beáll hozzád kapuzni, vagy esetleg vele elkezdesz beszélgetni, hogy honnan jött, mennyit tekert már, mit akarna még menni stb.-stb. De ez nem mindig nyerő. De erről majd holnap mesélek.