The Coach

A bolyozáshoz a következő sztorikat szeretném elmesélni. Az egyik hétfői reggel a fűzfői triatlonosaim tele sebekkel jöttek úszóedzésre. Mint kiderült egy Balaton kört tettek meg a hétvégén, amolyan kilométer gyűjtést csináltak. Bolyban mentek, amikor Füreden az élen menő emberke látott egy (akkor még teljesen új volt) 100-ast. Tudod a két színűt. Berántotta a féket és kicsi a kupac nagyot kíván játék keretében egymásra borultak. Mivel közel 40-es tempót nyomtak és lánckerekeztek hát el tudod képzelni azt a tömegjelentet, amikor vagy 10 kerekes egymáson keresztül esik.
A másiknál egyedül mentem ki tekerni. Egy boly utolért, de olyan tempóban, mintha szembe jöttek volna. Az utolsó ember beszólt, hogy gyere öreg. Nekem se kellett több, utánuk loszoltam és amikor utolértem őket már csak kapuzni tudtam. Elől annyira ment a srác, hogy nem tudtak kialakítani lánctalpazást. Már kezdtem érezni a csoport sebességét, amikor fordult az út. Egyik, közepén lévő srác kihagyott és azonnal befújt a szembeszél. Pillanatok alatt szét is szórta a társaságot. Másodpercek alatt elment az eleje tőlünk vagy 30 méterre. A következő félpercben ez a távolság folyamatosan nőtt, annak ellenére, hogy 2-3-an megpróbáltuk utolérni őket. Aztán fel is adtuk. Ezért jobb, ha mindenki a saját tempóját nyomja, mert akkor nem érheti meglepetés.
Az egyedül tekerésnél akkor van nagy gáz, hogyha végig szembeszeled van és le kell tekerned mondjuk egy 120 km-t. Ha nem nyomod a pedált megállsz, ha megpróbálod tartani a tempót, akkor pillanatok alatt beton keménységű lesz a lábad. Kipróbálod a lehető legkönnyebb áttételt kiválasztani, aminél még aránylag tempót is tudsz menni. De ez sem az igazi. Neki állsz, hát variálni a sebességet, az áttételt. Ilyenben is volt részem, amikor 2 éve Győrbe mentem haza. A nagy halál ehhez képest kifutó fiú. Vagy 6 órán keresztül nyomtam a pedált, pedig csak 142 km volt a táv. Üveges szemekkel, totál kikészülve szálltam le a gépről.