Rajtállapot: Rajt előtti sajátos állapot, amely egyúttal a sportoló beállítódását és alkalmazkodását jellemzi az elkövetkezendő versenyre. Ebben az állapotban a vegetatív idegrendszeri folyamatok mellett tehát jelentős pszichikai tényezők is szerepet kapnak. A vegetatív jellemzők közül szembetűnőek: a pulzusgyakoriság növekedése, változások az anyagcserében, megnövekedettt oxigénhiány, illetve figyelem-összpontosítás a versenyre stb. A keringés-légzésfunkciók, továbbá az anyagcsere-folyamatok felgyorsulására jellemző például a síugrásban tapasztalható pulzusszám növekedsé a nyugalmi pulzushoz képest, amely 20-40-t is kitehet. 160-170/perc értéket is mértek teleméterrel a verseny, illetve az ugrás megkezdése előtt. Az egyes versenyzők különbözőképpen reagálnak a rajtnál jelentkező külső és belső ingerekre. A teljesítményt leginkább befolyásoló tényezők: ellenfél; nézők száma, közelsége; versenybíró; játékvezető; a pálya talaja; hőmérséklet; megvilágítás; napszak, versenyszer; félelem a kudarctól; fizikai félelem az ellenféltől, pályaviszonyoktól, a várható veszélyektől; bizonytalanság a mozgás végrehajtásában; akadályozottság előző sérülés miatt stb. A reagálásnak különböző fajtáit találhatjuk meg a szakirodalomban: rajtkészség, amelyet enyhe izgalom várakozási feszültség, növekvő türelmetlenség, figyelem összpontosítás jellemez; rajtláz, amelyet túlzott izgalom, idegesség, a hangulat hullámzásai, szétszórtság és dühös akarás jellemez; rajtapátia, amelyet bénító, gátló mechanizmusok okoznak.
