The Coach

Ilyen bejegyzésem volt még, ezalatt a közel másfél év alatt. Bejegyzést irok, de nem edzettem semmit se. felmentésem van, mint a középiskolában tesiből a lustáknak és a nyomorékoknak. Egyébként nekem a középiskolában sohasem volt felmentésem. Ma viszont dögrováson vagyok. Ráadásul annyira, hogy alig élek. Tegnap ahogy hazaértem (a tegnapi sok edzés után), még nem éreztem semmit se. Egy kicsit fáradt voltam, de ezt az edzéseknek tudtam be. Estefelé (8-9 óra körül) elkezdett folyni az orrom, és köhécseltem is egy kicsit. De ennek még mindig nem tulajdonítottam semmi jelentőséget. Viszont éjszaka köhögésre ébredtem, meg arra, hogy folyik az orrom ezerrel. Az éjjel miután ismét elaludtam, már nem volt több gondom, viszont ez az 1 órás kis közjáték teljesen kizökkentett a ritmusomból. Eredmény: reggel 8-ig ágyban voltam! Azóta már a 4. zsebkendőmet fújom tele. A torkom viszont nem fáj már. Így aztán a mai napon nem csinálok semmit se, csak az öngyógyításra fordítrom a figyelmemet. Fogy is a Hp rendesen (gyengébbek kedvéért: Hp = Házi pálinka) Viszont jó hatással van az orromra és nem árt meg, mert ilyenkor a bacikkal vívja a csatát és nem velem. Egyébként egy kis gondolkodás után rájöttem, hogy hol fáztam meg, illetve, hogy hol sikerült a torkomat helyrevágni. A múlt héten a kollégákkal napsütéses időben fociztunk. Utána mentem szaunázni és így e kettő mozgással kissé megszomjaztam. Mit ittam, mint egy amatőr?  Csapvizet, ami kissé hideg volt, bár akkor nem érzetem. Remélem, hogy holnapra már mindez a múltté lesz.