The Coach

Délelőtt egy kis dió törés volt a programom. Majd amikor azzal végeztem, tudtam csak elkezdeni a saját edzésemet. Mára egy kis görgőzést képzeletem el magamnak. A tegnapi hóesés után, ma olvadt és csöpögött az eresz. Sütött ugyan a nap, de nagy szél kíséretében. Ezt csak azért írom le, hogy ilyen időjárási viszonyok mellett kezdtem bele a görgőzésbe. Ma is 2 órát tekertem. A következő bontásban: 20 perc 1-es fokozat, nagy tányér, hátul kónusz, 20' 2-es nagy tányér, hátul kónusz, 15' 3-as nagy tányér, hátul kónusz, 10' 4-es nagy tányér, hátul kónusz, 15' 3-as nagy tányér, hátul kónusz, 20' 2-es nagy tányér, hátul kónusz, 20' 1-es nagy tányér hátul kónusz. Ez pontosan 120 perc, vagyis 2 óra. A kezdés jól ment. Az első nehézség a 3 fokozatban volt. Nehezen szokta meg a lábam a fokozattal járó terhelést. Többszőr kiálltam, hogy könnyebben átvészeljem az első 3-as fokozatot. 4-es nehézségi fokozatban majdnem 5 percig bírtam kiállva hajtani a bicajt. Nagyon jól éreztem ezt a nehézségi szintet. Visszafelé aztán már minden sokkal könnyebbnek tünt. A 3-as fokozatban, visszaflé még pörgetni is tudtam. A többi is egyre könnyebb és könnyebb volt. Egyedül az idővel voltak gondjaim. Ez azt jelenti, hogy nem akart eltelni a megadott idő. Ráadásul azzal, hogy egyre könnyebb volt tekerni, egyre nagyonn frekvenciával dolgoztak a lábaim. Az utolsó 1-es fokozatban már szinte ugráltam a nyeregben, annyira igyekeztem tartani a pörgetést. Nagyon jól ment és ennek örülök.