The Coach

Kerékpározás: Szentistvántelep - Pomáz - Pilisszentkereszt - Dobogókő - Pilisszentkereszt - Pomáz - Szentistvántelep - Szentendre - Leányfalu - Tahitótfalu - Dunabogdány - Visegrád - Lepence - Pilisszenlászló - Szentendre - Szentistvántelep, összesen 103,29 kilométer, 3 óra 56 perc 53 másodpercre, ami 26,1-es átlag sebességnek felet meg.

Megjegyzés, vélemény, élmény: Hajnalban keltem és indultam ki tekreni egy hosszabbat, ahogyan azt elterveztem. Az időjárás jó volt, nem volt hideg és a szél sem fújt. Ezt a kört már letekertem, de eddig másik irányba kezdtem. Tegnap jött az ötlet, hogy meg kellene fordítanom, hogy a lihgtosabb szentlászlói emelkedő maradjon a végére, amikor már a lábaim is fáradtak lesznek. Így is történt. Az első emelkedőt (kiskovácsi kórháznál lévőt) még kiállva megmásztam, de éreztem, hogy a mai nap nem fognak menni az állva tekerések. Annak ellenére, hogy a lábaim végig erősek voltak, a kiállásoknál szenvedtem. Így aztán ezen a körön lévő két másik emelkedőt már ülve hajtottam végig. Ülve viszont aránylag tudtam pörgetni a lábaimat és így nem sokkal lassúlt a tempóm. Ennek ellenére dobogókői fordulónál mindössze pár perccel maradtam el a legjobb időmtől. Lefelé aztán ami a csövön kifért. Leszáguldoztam a hegyről. A másik kör kezdetekor körülbelül 10 perc körüli volt az előnyöm, a 3 óra 59 perces eddigi legjobbamhoz (ezen az úton) képest. Viszont a 11-esen szembeszél kezdett el fújni. Ami különösen rossz volt benne, hogy egy-egy nagyobb löket után, szélcsend lett. Erre nem lehetett felkészülni. A lábaim még erősek voltak, de éreztem, hogy kezdek elfogyni, eléhezni. Szerencsémre vittem magammal egy kis energiazselét (2 tasakkal). Az elsőt még Szentendre előtt toltam be a képembe, amikor a dobogókői körröl tekertem át a szentlászlói körre. Egészen jól ment Lepencéi a sík rész. Az első emelkedőt kiállva telejesítettem, majd ülve tekertem tovább. Mivel ebben az emelkedőben vannak síkabb részek, amikor odaértem, mindig felvittem a sebességemet. Ekkor nyomtam be az etetőmbe a második zselét. Pilisszentlászló után már csak gurultam, ahogy tudtam, meg a kocsik engedték nekem. Mire hazaértem, annak ellenére, hogy energiazselét ettem egy kissé eléheztem, de nem volt veszélyes a dolog. Jól ment, de a végére azért a lábaim (a heti ugrálókötelezés, futás, meg aránylag sok bicaj miatt) elfáradtak. Szóval, ha még 30-40 kilcsit kellett volna lenyomnom, hát érdekes helyzett állt volna elő. Eléhezéshez hozzájött volna egy nagy fokú fáradtság is. Szerencsémre nem így történt és nem lett semmi probléma. Holnap pedig majd meglátom, hogy milyen állapotban leszek, illetve mit fogokedzeni ésazt hogyan fogom bírni.