The Coach

Labdarúgás

Holnap lesz a magyar labdrúgó válogatott egyik sorsdöntő mérkőzése, a svéd válogatott ellen. A jövő hét szerdán meg a portugálok jönnek, akiket szintén meg kellene vernünk, ahhoz, hogy esélyünk legyen a Vb-re kijutni Dél-Afrikába. Én nem is a mérkőzéseket szeretném beharangozni, hanem arról szeretnék értekezni, ami ezt az egészet körül veszi. Bajna Gordon is csatasorba állt. A médiák egymást licitálják túl abban, hogy mi már biztosan begyűjtjük a köteelző 6 pontot a két ellenféllel szemben. Az újságírók napról-napra egyre jobban hergelik a népet, azzal, hogy tuti a győzelem, mert a svédeknél ez sérült, az nem játszik (ők csak tudják, még nem is hírdettet csapatot a svéd kapitány!), és ezért már szinte ki se kell menni az aranylábú fiúknak a pályára, mert már így is meg van a győzelem. De az újságírók mögött nem marad le a TV sem. A nép hülyítés annyira sikeres volt, hogy tegnap a Sport TV-ben volt egy felmérés, hogy a betelefonálók hány %-a tippel arra, hogy a magyar válogatott ezen a két meccsen hány pontot gyűjt majd be. Szóval lehetett tippelni a 0, az 1, a 2, a 3, a 4, az 5 és a 6 pontra, vagyis, hogy megnyerjük mind a két meccset. A zöme a betelefonálóknak a 4 pontra tippelt, következett a sorban a 6 pontosok, majd az 5 pontra tippelők. Na, ez volt az a pillanat, hogy nem is néztem tovább ezt a műsort. A svédek, ha a második csapatot küldik ki a pályára, akkor is megverhetnek bennünket, a luzitánoknál pedig a 3. sor is jöhet. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem örülnék a kettős sikernek, de ne akarjuk már előre bemagyarázni a nagy mellényt, a túlzott elbizakodottságot. Ha harcosan és főleg pontosan jól játszunk, végig bírjuk majd a nagy iramot, akkor lehet egy esetleges siker. De előre. Ráadásul Bajnai nagyfőnök is elment a fiúkhoz, hogy egy kicsit ő is pozitívan szerepeljen. Rúgott neki a Dunai egy olyan 11-est, mintha én rúgtam volna egy sörmeccsen. (Falábú vagyok!) Utána meg jött a felengzős duma, hogy lesz egy új stadionunk, az, hogy mikor, na ez nem hangzott el. Az biztos, hogy én már nem fogok élni, amikor ennek avatása lesz a budapesti olimpián! Na, erről ennyit, mert még jobban felkapom a vizet. Ezért nem jutunk mi Á-ról a B-re, mert mi magyarok ilyenek vagyunk! Ez a nemzeti habitusunk.