Birkózás
Hétfőn késő este érkezett haza a magyar kötöttfogású birkózóválogatott a herningi világbajnokságról. Sporttársak, barátok kisebb serege zarándokolt el Ferihegyre, hogy köszöntse mindenekelőtt az aranyérmes Kiss Balázst. Az ünneplő gyülekezetben felfedezhettük az évszázad birkózóját, az olimpiai bajnok Polyák Imrét. Nagy erőkkel vonult fel a BVSC-Dega-Tát, Balázs klubja, az élén Tóth István igazgatóval, de ott volt a mester, Kiss Ferenc, és eljött gratulálni egy régi klubtárs, az olimpiai ezüstérmes Bárdosi Sándor is. Bacsa Ferenc „tanár úr" a Mr. Tus birkózó-sportiskola több tanulójával érkezett, mondván, hadd legyen az ünnepélyes fogadtatás élménye többletmotiváció, jövőkép a gyerekeknek. A várakozás közben sok szó esett arról, hogy a sajtó túlhangsúlyozza az utolsó vébéarany óta eltelt tizennyolc esztendőt. Mert ennek alapján úgy tűnhet, mintha majdnem két évtizede eredménytelen lenne a sportág, pedig az utolsó vébésiker óta három olimpiai és tucatnyi Eb-aranyat szerzett. Kiss Balázs mókával lépett ki az ajtón: kapucnit húzott a fejére, mint a profi bokszoló, amikor bevonul a terembe a meccse előtt, és mögötte magasba tartották a világbajnoki övét. Felharsant az ütemes „Szép volt, Balu!" Háromszor dobták a magasba a társak, majd jött a gratulációk hosszú sora. A világbajnoknak persze részletesen el kellett mesélnie, mi és hogyan történt a szőnyegen, és külön is a döntő utolsó, drámai másodperceit. Végre egy kis siker a birkózásban. Ez az egykor sikersportág mostanában nem kényeztetett el bennünket szép eredményekkel. De most megint van világbajnoknuk és ez nagyon örörmteli dolog.
