Kerékpározás: Szentistvántelep - Szentendre - Leányfalu - Tahitótfalu - Dunabogdány - Visegrád - Lepence - Pilisszentlászló - Szentendre - Szentistvántelep - Budakalász - Pomáz - Pilisszentkereszt - Dobogókő - Pilisszentkereszt - Pomáz - Budakalász - Szentistvántelep útvonal letekerése 4 óra 06 perc 23 másodperc alatt, ami 25,8 kilométer/órás átlagnak felel meg és ez az út 106,3 kilométeres táv volt.
Megjegyzés, vélemény, élmény: Reggel 6 órakor keltem fel. A lábaimban a szombati tekerés és futás kombo még hatással volt, mert éreztem a 4 fejű combizmaimat, főleg a lécsőn lefelé. Ennek elmulasztása érdekében ma egy kis bringázás volt betervezve. Ezért a felébredés után mindjárt bringás ruhába öltöztem és fél 7 után valamivel már mentem is ki tekerni egyet. Két hegyet képzeltem el mára. Az útvonal hosszát viszont nem találtam el, mert én 100 kilométer alattinak vettem. Végül is 6 kilométerrel több lett az elképzelt 100 kilométernél. Az első órában síkon simán elpörgettem a bicót, mert 29,8-as lett az átlagom. Aztán Lepencénél irány az erdő. Szentlászlóig 8 kilométert tettem meg felfelé. Ez az emelkedő az elején meredekebb, míg a végén már lehet pörgetni és növelni a sebességet. Lefelé aztán ami a csövön kifért, engedtem neki a lejtőnek a gépet. Az átkötő szakaszban ettem egy müzlit és ittam is. Majd irány Dobogókő. A szombati lábfájásom előjött, így egy kicsit lazábban tekertem fel a hegyre. Nagyon jól is ment, mert nem görcsöltem és aránylag jó tempóban tudtam felmenni. Dobogókőről lefelé aztán egy érdekes dologgal szembesültem. Lefelé elmentek mellettem, mintha szembe jöttek volna. Én is majdnem 50-el toltam lefelé, míg két srác legalább 60-al elmentek mellettem. Ez ráadásul Pilisszentkereszt után volt, mindjárt a nagy kanyar után. Úgy nézett ki, mintha álltam volna. Ha nem nézem meg az órámat, akkor azt is hihettem volna, hogy állok egy helyben. Azért lefelé a sz.r is gurul - Sipi után szabadon - utánuk próbáltam menni. Ez sikerült is, de a kiskovácsi kórház előtti emelkedőn aztán előjött a lábaim fáradtsága és ekkor el is mentek. De nem bántam meg, mert legalább 6-7 kilométeren keresztül velük mentem. Ahogy elmentek előlem, felvettem a saját tempómat, illetve amit a lábaim engedtek. Mert így 100 kilométer felé és 2 hegy megmászása után már a lábaim jeleztek, hogy nem kellene ennyire hajtani a sebességre. Simán hazaértem és ekkor láttam, hogy a két hegy megmászása ellenére is 25,8-as lett az átlag sebességem. A mai nap ez az egy edzésem volt, mindössze, de úgy érzem, hogy ez éppen elég volt.
